Én az úton most csak ballagok, csak ballagok,

Szédülök és nem látok.

Most az italomba kortyolok, csak kortyolok,

Többet nem figyelek rád.

Hiába mondtam, hogy megváltozom,

Nem válaszolsz,

De tudom, titkon gondolsz rám.

A füstös éjszakák,

Vagy várni rád,

Miattad züllök tovább.

És akkor figyel bár,

De kritizál a lány,

Mert az éjjel kimaradás lesz a végállomás.

A vérem csak oda húz, ahol a buli mesél,

Mert az élet nem tartogat számunkra több esélyt.

Hosszú volt az éjszaka, fáradok, elfáradok,

A bártükörnél állok, gondok néznek vissza rám.

És folyton látlak téged, megbántam már minden hibám,

Bennem még mindig él a vágy.

Visszamennék, de ő másra vár,

Hiába már.

Másképp gondolnád, hogyha most hallanál.

Magányos éjszakák és pár barát,

Miattad züllök tovább.

Magányos éjszakák és pár barát,

Miattad züllök tovább.

És akkor figyel bár,

De kritizál a lány,

Mert az éjjel kimaradás lesz a végállomás.

A vérem csak oda húz, ahol a buli mesél,

Mert az élet nem tartogat számunkra több esélyt.

És akkor figyel bár,

De kritizál a lány,

Mert az éjjel kimaradás lesz a végállomás.

A vérem csak oda húz, ahol a buli mesél,

Mert az élet nem tartogat számunkra több esélyt.