Azt az álmod még nem meséltem,

Hogy rák vagy a forró edényben,

Hogy a kiforduló vízbe esve,

Élve főznek ízletesre

Fegyverben, vértezetben

Beraknak érthetetlen

Könnyedséggel, csak beraknak,

És lefednek, és magad vagy.

Húsod, mi körül forr a sós

Lé, egyre inkább porhanyós,

És egyre szinte szétreped,

Megfeszül vesző életed,

A teljes erőd beléd dől:

Kikerülni az edényből.

Beleadod, de nem elég,

Meg se mozdítottad a fedelét.

El van ez rontva, rút álom,

Nem meséltem, mert utálom.

Megborult, képtelen ötlet,

Hogy a remény már meghalt előtted,

És maradt merev lázban a jelen,

Egy tudásoddal eleven,

Hogy itt pusztulsz el, de még nem,

Még rák vagy a forró edényben.