Homokba rajzolt

Engem az ég, volt

Hogy féltem elmos az eső

Egy cseppben tenger

Mint minden ember

Ki a végtelenből nő

Van hogy az élet szép

Néha csak elfutnék

Van úgy hogy húz és visszatart

A messzeség

Homokba rajzolt

Fel-nap és fél-hold

Újra a férfi-és-nő

De minden rajzot

A homokból elmos

A féktelen eső

Van hogy a kép túl szép

Van, hogy másfelé néznék

Van úgy hogy visszahúz feléd a messzeség

Nyomodban járok talán az árnyékomon

Innen és túl (innen és túl)

Hajam borzolja szél, rád találok, tudom,

a nagy vihar, ha elcsitul

Irányod emlék

Nem is kell térkép

Engedem, hajóm vigyen

Mesél a tenger

Rendeznem sem kell

Ez a történet épp ilyen

Van, hogy az élet szép

Néha csak elfutnék

Van úgy, hogy bármit megtennék

Nyomodban járok talán az árnyékomon

Innen és túl (innen és túl)

Hajam borzolja szél, rád találok, tudom,

a nagy vihar,

Ha elcsitul, s kijössz a fényre

Láthatlak így (láthatlak majd)

Nem rejt az ég sötétje

Ha végre egyszer elűzőm ezt a vihart

Nyomodban járok talán az árnyékomon

Innen és túl (innen és túl)

Hajam borzolja szél, rád találok, tudom,

a nagy vihar, ha elcsitul