Itt állok újra, körbenézek

Felettem a nap megy le

Körülöttem élet

Én már előttük, de csak korban

A felfogásom ugyanaz,

Mint mikor, 14 voltam

Jobbra a Duna, balra emlékek

Én meg csak merengek a múlton

Hátha egyszer megértem

Hogy mi volt tegnap, majd elmeséled

Bennem csak érzések maradtak

Már csak ezt élem

Mindenki ásít de csak egy percig

Ketten egy wc-ben mazsoláznak

Így bírják napestig

De nem zavar már, engem semmi

Együtt hajlok a világgal

De ő mégsem velem hajlik

A zene halkul, a zaj növekszik

A sok csendes forradalmár

Így tét nélkül öregszik

Este vége, mindenki ágyban

De mindig máshol ébrednek

Nem azzal, akire vágynak