16.15 volt, késett a busz még amielőtt, hogy elindultunk volna kis pihenő volt,

Kívűl meg esett az eső,

Az arc aki mellém leült, a lábai tikkeltek belül feszül, egy pár kérdést intézett felém szerbül, soha nem feledem el őt.

\"Reci miti bre, Do Topole otprilike kad stiže? Da li ću moći tvoj mobilni pozajmit', poziv da obavim molim te trebaće mi\"

De aztán magyarul mondta, a telón ha tudom hát alap úgy szóltam volna, mondjad már papa, hogy honnan jössz meg azt, hogy merre felé?

Zentára Mitrovicáról, jó magaviselet néha kijárok. Családhoz érkezek, itt a karácsony,

És senki nem félti az ittmaradásom.

Tíz éve száz kilón kaptak el annó, nem volt bennem rafkó, a leggyengébb láncszemen buktam el akkó, ma ülök de kibírom terveim vannak és nincs aki gától.

Nincs mit vesztenem, nincs ami elbátortalanít elég messze és távol vagyok itt látod világ zajától, világos minden? Na figyelj barátom

15 évesen lőttek meg először, láttam már ezt-azt és van haladásom, kishalként mentem be először oda, és úgy megyek ki onnan mint aligátor.

Ha újrakezdhetnéd újra ezt tennéd vagy nem?

A gyerek ki voltál mondd újra ezt tenné vagy nem?

Hidd el ez nem te vagy, csoda hogy sitt után ennyire rendbe vagy

Értem a hitel meg az életvitel, meg nincs erő benned hogy mindened rendbe rakd.

Nézz rám én gyenge vagyok te is gyenge vagy, vonzhat a bűn, de a bűnnel nem egyben vagy,

Azt akarja a Sátán, hogy te elhidd, de te higgyed el nekem hogy a végén cserben hagy.

\"Mit tudsz te? Nekem tervem van. Nekem gyerekem lehetnél gyermek vagy,

Nekem egy okom volt, hogy ezt otthagyjam végleg, de elment az asszony és messze van.

Egész öt évig várt rám, majd megint bevittek őneki férj kellett és nem egy rab\"

Aztán leszállt a buszról az arc, nem is köszönt el, nem láttam többé őt elment csak.

Hogyha azt mondanám nem késő elhinnéd nekem vagy nem?

A hiba nem része a kódnak de te neked sem.

Nem tudom életben vagy-e de hogyha igen

Hogyha ezt valahol meghallod írj nekem üzenetet.