Nézd, lassan itt az éjszaka,

Vad álmok tágas otthona,

Hazafelé napod elfogy csendesen.

De tiéd ez a pillanat,

Míg szürke buszod elhalad

Az elsuhanó ablakok előtt.

És látsz százezer nagymamát,

Hogy gombolyítja fonalát,

Fakó képek között tipeg kedvesen,

Majd elrepíti az álom,

S a régi, árnyas sétányon

A némafilmen nevet aprót sikkesen.

Nézd, lassan itt az éjszaka,

És végre eljutok haza

Magamban a város ezer képével.

Elfogynak mind a színek,

S dobognak mind a szívek,

S betakar az éj tengere kékjével.

Siess hát, nyiss gyorsan kaput,

Nyisd ki az álom kapuját!

Engedj be, időnk rohan, eltelik!

Zárd be az ajtót mögöttem,

S ha örülsz majd, hogy megjöttem;

Dobd el a kulcsot, s ne keresd reggelig!

Ne keresd reggelig! Ó reggelig.