Önmagad árnyékából a fényre léphetsz

Gyakran tévedsz, még nagyobbakat botlasz

Magadnak építesz reggelente torlaszt

Majd alkonyra saját karjaidba omlasz.

A vágy egy pillanat, újra elrabol

A tegnap lehangol, a ma elnapol

A holnap visszavisz a múltba,

És minden indul újra, újra meg újra.

Gyártasz magadnak Istent is az útra

Hamis kapaszkodót, az megnyugtat?

Nem jár örökké a korsó a kútra,

Kifakult öntudat, kóma-szutra

A falról visszapattant vágyak

Csak magányban megvetett ágyak

Laposabb árnyak és lesz mindig okod

Rossz szokással bélelni sorsod

Amit Te gondolsz ki magadnak

A cselekedeteid mutatnak meg

És maradnak utóbb a kornak

Csak a felszín vagy mélyre hatolnak?

Ha Isten velem, mondd, kicsoda ellenem

Apa, a Fiú, a Szellem a seregem

Az összes magot az életbe vetettem

A puszta szívem lett minden fegyverem

Ne gyűjtsd a kincseket a világnak

Tiszta víz és fény, nem ünnep kell a virágnak

Szabadulás, leszakadnak a terhek

Minden pillanatra megvannak a tervek már

Nyúl feléd a kéz, csak erre vár

Az ébredésedért kiált a Fellegvár

Ahol jó gyümölcsöt teremnél és szednél

Nem az örök tél, hol életed is vegetál.

Ne gyűjtsd a kincseket a világnak, mert elmúlik

Ha nem igaz a szó, a hangod elcsuklik

A hit hallásból van, még hangosabban beszélek

Itt erő van a szavakban.

Ideje elindulni, pont időben

Már úton vagyunk, pont időben

A bátraké a győzelem, az egyenes út

Álljatok ellen az ördögnek és elfut (mint a szél).

Ha Isten velem, mondd, kicsoda ellenem

Apa, a Fiú, a Szellem a seregem

Az összes magot az életbe vetettem

A puszta szívem lett minden fegyverem

Ha Isten velem, mondd, kicsoda ellenem

Apa, a Fiú, a Szellem a seregem

Az összes magot az életbe vetettem

A puszta szívem lett minden fegyverem