Tudod meguntam, hogy engem mindig utolér a múlt,

Utolér és a szívem akarja.

Tudod meguntam, hogy visszafele visz a poros út,

És meguntam, hogy mindent letagadna,

És azt hazudod, nem is emlékszel,

És hogy te sohase leszel a rabja...

Nekem még azóta is tele van a szívem veled emlékkel,

Most kidobom az összeset a faszba.

Most szorul ez a hurok lassan a nyakam körül.

Lehet, hogy sose ereszt el már.

Visszhangzik a hangja azóta is legbelül,

Azt hazudta hogy ő majd megvár.

De most a legutolsó szó amit kimondhatok halkan,

Ólom súllyal húz a föld alá.

Csak azt bánom, hogy mennyi mindent tartottam magamban,

És nincs ki helyettem kimondaná.

De most felfal, bekebelez ez az üres utca,

Elhal benne minden ami fontos volt.

A repedező szavak elől el kell szabaduljak,

Mert összeroskad benne ami eddig felkarolt.

De most felfal, bekebelez, letarol a kérdés,

Táncol velem ez a rosszullét.

Olyan megható ahogyan ez az ismerős érzés,

Letagadja, hogy te már jól ismernéd.

Tudod meguntam, hogy engem mindig utolér a múlt,

Utolér és a szívem akarja.

Tudod meguntam, hogy visszafele visz a poros út,

És meguntam, hogy mindent letagadna,

És azt hazudod, nem is emlékszel,

És hogy te sohase leszel a rabja...

Nekem még azóta is tele van a szívem veled emlékkel,

Most kidobom az összeset a faszba.

És már azt se bánom,

Hogy nélküle semmim nem maradt.

Még néha látom, de ő nekem csak egy eltűnt pillanat.

Van, hogy visszavárom, mikor borús az este,

Hogy a sok kis darabomat összeszedje.

Elfelejtem, hogy elfeledte ami egyszer volt.

Tudod meguntam, hogy engem mindig utolér a múlt,

Utolér és a szívem akarja.

Tudod meguntam, hogy visszafele visz a poros út,

És meguntam, hogy mindent letagadna,

És azt hazudod, nem is emlékszel,

És hogy te sohase leszel a rabja...

Nekem még azóta is tele van a szívem veled emlékkel,

Most kidobom az összeset a faszba.