Káromkodtam kétszer is ma tán

Mit szólna, hogyha hallaná apám,

Hogy fia, ki azért már nem gyerek,

Ezt az egy dolgot tanulta meg

Kisgyerekként de jól tudta még,

Mi az igazi zöld, igazi kék

Még érezte a hajnal illatát

S az égről lóbálta a lábait órákon át

Nem éltek egy percet sem, míg nem lesztek

Újra gyermekek szívetekben – mondja Ő néktek -

Lássatok, ne nekem higgyetek

Káromkodtam kétszer is ma tán

Mit szólna, hogyha hallaná apám,

Hogy fia, ki egy nyugdíjas gyerek,

Még azt sem tanulta meg

Hogy rendes rend kell a világba,

A rend pedig arra való,

Hogy ne legyen a gyerek hiába,

És ne legyen szabad, ami jó

Nem éltek egy percet sem, míg nem lesztek

Újra gyermekek szívetekben – mondja Ő néktek -

Lássatok, ne higgyetek nekem

Vagy alkudoznak, vagy bölcselnek,

De mind-mind pénzre vált reményt

Ki szenet árul, ki szerelmet,

Ki pedig ilyen költeményt

(keverjük, akármilyen keserű)