Könnycseppek szerteszét a párnám oldalán

Talán te hagytad így, talán az én hibám

Mert tényleg nem hittem, de mindig széllel szemben voltál

A torkom száraz rég, már hangot sem talál

Az első kocsmában egy új üveget bontok rá

Mint részeg bárzenész, magamban éneklem a pultnál

Hogyha kérdeznél én nem biztos, hogy mondanám

Mert ha nem beszélek róla, elmúlik talán

És aki válaszoknak él, az semmit nem talál

Te úgyse tudtál volna engem újra összerakni már

Tudom, hogy nem fog többé senki így figyelni rám

És hogyha rád szólnék, már lehet meg se hallanál

Minden eltévesztett dallamomban élsz

Még mindig mindent, itt hagynék, hogy erre nézz

De talán jobb lesz, ha most mész

Jobb lesz, ha most mész

Jobb lesz, ha most mész

Talán jobb lesz, ha most mész