Látom sötét ez a szakasz de én mindig kitalálok

Tök mindegy a feladat, valamit úgyis kitalálok

Színezném a színtelent de megkopott a felület

Alattam a város, felettem az égbolt terül el

Megleszek csak hagyjatok, elfáradtam tőletek

Elmúlt az a korszak mikor minden cigi körbe ment

Aludni sem tudok, mert kínoznak az ötletek

Leszakadt a hó kint, de a pokol tüze dög meleg

Rád száll ez a mocsok mint az asztalra a por

Úgy romlaszt meg a magány, mint egy nyitott üveg bort

Kora érés után gyors öregedés és vége

Talán eljutunk majd oda hol nem lesz több kérdés végre

Elmerengek, a fák is megremegnek

Sok próbálkozás volt sikeres, de még több megfeneklett

A rendszerben a helyemet keresem, sok a számítás

Gyakoribb a fehér holló mint az igaz állítás

Gyomromban a nyomor ég, nem vagyok a régi már

Ha kettőt lépek felfelé, visszább csak a múlt cibál

Ha életed az ármányok nem épül fent égi vár

Összezsúfolt valóságok után üres túlvilág

Az óra meg megáll a falakon

Lefektetek egy reppet majd egy beattel be is takarom

Arctalanok sorakoznak a teremben alakok

Ti mindenkit megláttok de nem látjátok meg magatok

A virág szép volt, ma meg hervad

Hiába is tagadod le azt mutatod aki nem vagy

Ha megismernek egyszer majd az egész közeg megfagy

És kiben a legjobban bíztál az elsők között elhagy

Biztos lesz a jelen, ha megfogant a jövő kép

Azt hitték eltűntem, de folyton elő jövök még

Átformált pár esemény és ezért lettem zaklatott

Ha túl hangos a világ csak a belső hangra hallgatok