Oh mond meg testvérem, mi tart vissza téged

Egyszer már elhagyott, elveszni ne engedd

Magadra hagytak, kiben bízhatnál? Kihez mehetnél?

Sok erőt testvérem, az Úr ad vigasztalást, mit mondhatnék?

Tükör van előtted, nézz bele, jogod van elfogadni

Vagy mindig büszkén fájdalommal összetörni, falhoz vágni

Te életed, nem szólok bele, óvva intelek

Arra menj, hol vár valaki, mindig kértelek

Nem mondok le rólad soha, míg levegőért küzdesz

Nem olyan biztos, hogy sínen vagy, mikor tejben-vajban fürdesz

Ez egy olyan világ, hol bármikor elbukhatsz, kezdheted újra

Egyszer csak kimerül a kegyelem örökké tartó kútja

Akkor mi lesz veled? Mit mondjak, hogy hol vagy?

Ő már otthon van az Úrnál, rád vár, mivel vigasztaljam, mondjad?

Emlékezz, mit mondott esténként az ágyad mellett ülve

Bízz Istenben, nem fordítja el arcát tőled, ezt mondta félve

Hallod már szelíd hangját, nem téveszted el soha

Látod magad előtt, mint drága emlék száll tova

Ne nézz vissza, csak sírnál, és mindig hiányozna

Tedd azt, miért a legkedvesebb mama most is imádkozna

Örömöt akarsz okozni, térj meg a bűnből

Ítélet alá kerülsz, fiakat támaszt kövekből

Megfoghatod a kezét és átölelheted

Nevethetsz vele, nincs több fájdalom, szeretheted

A gyász rémálom maradt egy életre, hiszek ebbe

Na látod ez a fájdalmasan csodás a gospel repben

Nem tudtam elbúcsúzni, szívemben örök sérelem

Nyugodtan lehelte ki lelkét egy derűs reggelen

Mindennek vége lett egyszerre, zokogtak az ágya mellett

Bennem minden összetört, szeretni értem miért kellett

Imáival hegyeket rengetett, csodákat tett

Míg szívem dobog, hálás vagyok, engem sem felejtett

Mama beszélt nektek, prédikált egy életen át

Térj meg testvérem, erre kértelek egy éneken át