Könnycseppek szerteszét a párnám oldalán Talán te hagytad így, talán az én hibám Mert tényleg nem hittem, de mindig széllel szemben voltál A torkom száraz rég, már hangot sem talál Az első kocsmában egy új üveget bontok rá Mint részeg bárzenész, magamban éneklem a pultnál Hogyha kérdeznél én nem biztos, hogy mondanám Mert ha nem beszélek róla, elmúlik talán És aki válaszoknak él, az semmit nem talál Te úgyse tudtál volna engem újra összerakni már Tudom, hogy nem fog többé senki így figyelni rám És hogyha rád szólnék, már lehet meg se hallanál Minden eltévesztett dallamomban élsz Még mindig mindent, itt hagynék, hogy erre nézz De talán jobb lesz, ha most mész Jobb lesz, ha most mész Jobb lesz, ha most mész Talán jobb lesz, ha most mész