Álmaimban gyakran látogatsz meg, Életemnek legszebb álma te! Onnan van, mert rajzolásit elmém Minden este véled végzi be. Te vagy elmém végső gondolatja, Mielőtt bezárkozik szemem, Igy az égen, mielőtt az éj jön, A szép alkony mindig ott terem. Hej, leányka, akarod-e tudni: Álmaimnak foglalatja mi? Rövid az, de oly szép!... látlak téged Szerelemmel rám mosolygani. Ha ez igy van, mint álmodni szoktam, Ha szeretsz tán engem, oh leány! Add tudtomra, kérlek, hogy ne légyen Boldogságom álomkép csupán. De ha nincs igy, oh, ha nem szeretsz, s tán Kebled értem soha nem hevül: Akkor... akkor legjobb lesz alunnom És álmodnom véghetetlenül.