Egy ideje már, hogy megismertelek, Mint egy angyal, úgy jelentél meg. Kívül tökéletes, belül még szebb, Egy földre szállt csoda, ki mellettem lett. Az utolsó éjszaka, amit sosem feledek, Összebújtunk, s egy világ voltunk csak mi ketten. Megvártam, míg elalszol, aztán elmentem. Majd pedig saját magam büntettem. De a szabadság hívott, hiányzott a régi élet, Tudtad, megkérdezted, és én nem tagadtam előtted. Csak rajtam múlik, hogy meddig terjed a baj, \"Tudd, hogy erős vagy, és minden nap új esélyt kapsz\". Csak rajtam múlik, hogy milyen út vár majd. Csak rajtam múlik, hogy merre visz a végzet. Változtatni kell, ha a tisztább jövőt kérem. Most egyedül járom Az élet útját, Várok egy jelre, Hogy merre tartsak tovább. Már nem kötnek láncok, De a szívem mélyén még Rád várok.