Az éj sötét, hideg bilincsbe zár Hunyd le szemed, aludj tovább. Szétszed, újra összerak Érzem Hiányzik egy darab A négy fal lassan körbezár Nézem, Miért fojtogat régen. Jó volt, mégis miért lett Az otthonom a börtönöm. Minden széthasadt végleg, Múltam összetört rég bennem. Lelkem fázik a fényben, Új világokra nyílik szemem. A kérdés visszhangzik bennem: Miért építek, Ha csak romok vannak mögöttem?! A poklon végig kell mennem. Méreg Lelkemet rágó féreg Miért ragaszkodom hozzád?! Nézd meg, kezed Miért nem enged el már. Régen, Tőled vártam, hogy védj meg Vigyáztam rád, Ahogy kérted. Rég kereslek, de máshol jársz. Minden széthasadt végleg, Múltam összetört rég bennem. Lelkem fázik a fényben, Új világokra nyílik szemem. A kérdés visszhangzik bennem: Miért építek, Ha csak romok vannak mögöttem?! A poklon végig kell mennem. Fáááj! Szétcibál, felzabál Ez a kibaszott világ! Fáááj! Ne hazudj, Ne hazudj tovább! Én nem! Én nem akarok, nem akarok Tovább álomban élni. Fáááj! Szétmar, szétmar a rohadás!