Hányszor mondtad már, hogy ennyi elég, Hogy nem tűröd tovább, amit rég. Még mindig ugyanott toporogsz, Mert félve változtatsz, Inkább sírsz és morogsz! Az élet minden nap változik, Ha ellenállsz, csak bajba jutsz. Persze nem mindegy, hogy melyik irányba futsz. A mocsárból ki kell lépni, a komfortzóna pihenő. Nem végcél az út, a hited lesz a megmentő! Döntsd el, hogy jó lesz ez így, Vagy elindulsz, és változol. A múlt hibáit ne cipeld tovább, Engedd el őket, és nézz előre bátran. A változás szele mindig erőt ad, Tőled függ, hogy merre visz az utad. A döntés a te kezedben van, Ne várj tovább, az idő rohan. Lépj ki a fényre, és indulj el, Az új úton vár rád a SIKER! Döntsd el, hogy jó lesz ez még, Vagy elindulsz, és mész új irányba. Ne másokat okolva tedd meg a lépést, Csak a házad táján söpörj, légy már a mában! A változás mindenhol mocorog, Ne félj, lépj csak ki, soha ne toporogj! A régi szokások még visszahúznak, Az új utakon a remények megtalálnak. Engedd el a félelmet, Hogy az újba belevágj. A jövőd fényesebb, A csoda rád vár. Döntsd el, hogy jó lesz ez még, Vagy elindulsz, és mész új irányba. Ne másokat okolva tedd meg a lépést, Csak a házad táján söpörj, légy már a mában!