Hat cigibe telt mire megírtam végre Az agyamban a gondolatok össze-vissza térnek Hallkítom magam rendbe rakom amit elképzeltem Nappal mentem a sötétségben Megtaláltam végre Ami bennem úgy fénylett, vagy mégse Fáztam áztam eltévedtem, de mindig valahogy hazatértem Az ágyba melléd Te vagy aki soha nem kér Végre ideért akinek a szemébe nem csak egy verbális Bántalmazó lény, itt hatalmas a mellé beszélés Egy fal választ el remélem Hogy ő marad már örökre Tudom, hogy fáj Tudom, hogy bánt Hogy sokkal jobb jött a helyedre ő vált Tudom, hogy ott van a hiány Tudom, hogy ott van a magány Végre nekem itt a megváltás legalább a szemébe nem kell más Lehet elcsesztük, hogy vállaltuk Érdektelen emberek közé kiálltunk Öt napig csak ott szenvedtünk idők kérdése és majd halljuk De akkor már úgyis elfelejtem, hogy milyen rossz érzések vannak bennem Napról napra egyre törékenyebbek Összefognak többen ellenem, mint velem tízből is mindig csak egy nyer Aki nem te leszel már úgy érzem most nyertem Ennél jobbat soha soha nem reméltem és végre a kettőből egy legalább meglett Egy fal választ el remélem Hogy ő marad már örökre Tudom, hogy fáj Tudom, hogy bánt Hogy sokkal jobb jött a helyedre ő vált Tudom, hogy ott van a hiány Tudom, hogy ott van a magány Végre nekem itt a megváltás legalább a szemébe nem kell más Álmomból keltettél fel Virággal vártál az ágyam mellett Egy fal választ el remélem Hogy ő marad már örökre Tudom, hogy fáj Tudom, hogy bánt Hogy sokkal jobb jött a helyedre ő vált Tudom, hogy ott van a hiány Tudom, hogy ott van a magány Végre nekem itt a megváltás legalább a szemébe nem kell más