Most vagyok itt igazán, Érzem, hogy tágul a tér. Nem verhet gyökeret a lábam. Most egyik felem se fél. Szaladna előlem a cél. Szétfut bennem az út. Most fúj tovább a szél. Most esik össze mögöttem a múlt. Harminc éven át osontam, De most van, hogy végre a most van. Szóval be kell pakolni a mosatlant, És ki kell teregetni, amit mostam. A zsebbe’ a pénz az most van, A láb indulásra kész most van. A szívem a helyén most van, Hogy új sormintát keressen a sorsban. Most jött el az ideje a táncnak, Most oszlik el minden álca és látszat. Most kell dönteni össze a házat, A tiszta lapok esőben áznak. Most kéne nagy igazságokat hozni bátran. Most kéne elszaladni, de most élek. Szóval most kell vigyázni, Hogy jól csináljam. Most nem vagyok álmos. Most nem vagyok éhes. Most nem vagyok annyira semmilyen. De a minden is én vagyok. Most nem vagyok otthon. Most hiába jönnél. Most miattam üvöltenek fel A Holdra a farkasok. Most kikerülgetnek az esőfelhők, Most én vagyok nektek a zápor. Most én szórom le a villámokat. Most nekem zuhan le a levél a fáról. Most sosem tudom, hogy mennyi az idő, De nem is kapkodom mostanába”, Most magamat fogadtam örökbe, Én most magamnak vagyok a mostohája. Most vagyok itt igazán, Érzem, hogy tágul a tér. Nem verhet gyökeret a lábam. Most egyik felem se fél. Szaladna előlem a cél. Szétfut bennem az út. Most fúj tovább a szél. Most esik össze mögöttem a múlt.