Ez egy dzsungel, ami tele van mindennel Törött álmokkal, törött képekkel, Gondoltam fogok egy kést És vágok magam előtt egy kicsi kis rést. Amin kilátok, ahol hallják, ha kiáltok Amin segítséget kérek, mert érzem a hiányod Már rég... Olyan rég volt, már az ég kék! Rám borult az ég, még nem is olyan rég, Rám borult és nézd, mindenem tiszta víz Most meg szárad a cipőm a teraszon, Miközben a kedvenc dalomat berakom Elfújt a szél, de mindig visszaér! Egyik nap ilyen, egyik nap szakad az ég Veled beszélek, de a tér szakadozik Egyik nap ilyen, a másikon meg miközben épp Felkel a nap, amikor aludni mész Egyik nap ilyen még, máskor pihennék Valaki testemet vihetné Egyik nap ilyen még, máskor pihennék De már te teszel ilyenné! Úgy érzem rég volt már, ahonnan indultam, Magammal küzdöttem, féltem, izgultam, De büszke vagyok arra, hogy mindvégig én voltam! Mindvégig én voltam, mindvégig én Mindvégig én voltam, a tükör mögött a rém! Rám borult az ég, még nem is olyan rég Rám borult és nézd, mindenem tiszta víz Most meg szárad a cipőm a teraszon Miközben a kedvenc dalomat berakom Elfújt a szél, de mindig visszaér! Szürke így minden nap, Hogy mindig minden ugyanaz. De minden virág tudja már, Hogy a szél, hoz majd tavaszt! Reggelre mindent magamon befoltoztam, De estére tiszta lyuk lettem Már tudom, de akkor nem értettem, Hogy mit láttál bennem. Rám borult az ég, még nem is olyan rég Rám borult és nézd, mindenem tiszta víz Most meg szárad a cipőm a teraszon Miközben a kedvenc dalomat berakom Elfújt a szél, de mindig visszaér!